Címke: búza

779. The Crafty Brewing American Style Pale Wheat Ale

Átugrottuk a hét közepét, indítsunk valamilyen költői képpel, az időjárás nagyban elősegíti a tartalmas hallucinációkat, pláne ha fedetlen fejjel mászkál az ember a napon. Tehát szőkén ringanak a búzamezők, bennük ízlésesen elhelyezett pipacs- és búzavirágfoltokkal. Készül a kenyérnek és sörnek való, a barokkosan összetett és ritmikusan hajladozó nevű The Crafty Brewing Company American Style Pale Wheat Ale is szeretett kenyérgabonánkat veszi magának alapul. Pedig az írek éghajlatuknak köszönhetően mindig is hadilábon álltak a gabonafélékkel, helyette a XVI. század környékén meghonosított burgonyát falta mindenki. Nem is volt semmi különösebb gond ezzel 1845-ig, ekkor azonban megjelent a Phytophthora infestans nevű gombaféle. A krumpli már a földben megrohadt, az ültetésre szánt készletek is megsemmisültek. Írország nyolcmillió lakosából kétmillióan haltak éhen (részben valószínűleg az angolok miatt, akik vajmi keveset tettek azért, hogy mentsék a menthetőt. A két nép a XII. század óta nyűvi egymást, a Tankcsapda már akkor is énekelhette volna, hogy „Nézem a tévében a híreket/Ahogy a rendőrök ütik az íreket”, már ha lett volna Tankcsapda és tévé), kétmillió pedig kivándorolt, jórészt az USA-ba. Az utókor Great Famine néven emlegeti a szomorú eseményt, a fővárosban, a már emlegetett Liffey partján szoborcsoport állít emléket a tragédiának.

Aki túlélte az utat – mert a koporsóhajóknak becézett volt rabszolgaszállító lélekvesztőkön a higiénia nemlétének köszönhetően hullottak az emberek, mint a legyek – új életet próbált kezdeni. Ennek köszönhetően az 1850-es években New Yorkban több ír volt, mint Dublinban. Manapság kb. 33 milliónyian vannak szerte az Államokban (az őshazában szűk hétmillióan éldegélnek), Gael-Mheiriceánaigh-nak kell szólítani őket, s már nem csak krumplit esznek. Crafty-ék amerikai búzasöre teljes mértékben, üdítően hozza a típus jellegzetességeit. Világossárga, enyhén opálos, habja vaskos és tömött, hófehér. Illatában hiába is keresnénk a német változatok jellegzetes, banános észtereit, vagy a szegfűszeges vonalat. Helyette mérsékelt, ám élvezetes citrusokat, virágos-barackos aromákat kapunk az újvilági komlók két képviselőjétől, a Mosaictól és a Cascade-tól. Könnyed, gabonás jegyekkel indít, az édeset nem tolja túl, emiatt kellemesen száraz a vége. A komlókeserűk közepesek, jól hangoltak, ízükben a már említett gyümölcsök érvényesülnek, megspékelve az ismét előkeveredő ananásszal. A korty a közepes és a vékony között egyensúlyozik, a szénsavtartalmat közepes jelzővel illetnénk. Könnyű, üdítő, jóleső nyáresti sör, melynek esetében teljesen indokoltnak érezzük a World Beer Awards-ról tavaly elhozott aranyérmet. Egyetlen fanyalgó megjegyzést tartogatunk a végére: sajnálatos módon az ámerikánus szín- és stílusorgia miatt a bajusznak már csak a kupakon maradt hely. Ez alkalommal elnézzük, de ne forduljon többet elő.

772. Kočovný Kozi Waizenbock

Bizony búzabakot sem iszik minden nap az ember, legalábbis mi egészen biztosan nem, ezért hát mai sörünk lefetyelése előtt kicsit lecsutakoljuk beporosodott lelkivilágunkat, kifésüljük a szakállunkból azt a sok izét, amit a szél belehordott, egy pillanat erejéig eljátszadozunk a tiszta alsónadrág cseréjének gondolatával is, de aztán győz gondosan kidolgozott arányérzékünk. Nem szabad túlzásokba esni, Hrabal bácsi is megmondta, hogy “Az igazi férfi az mindig egy picit spicces és van egy diszkrét szarszaga.” A kitétel egyik fele adott, a másikon még dolgozni kell egy kicsit, segítő kezet bizton remélhetünk a Kočovný Kozi Waizenbock 6,4-es alkoholtartalmától. Eme értéket ugyan némiképp keveselljük, a kissé papírízű hivatalos adatok szerint a búzabakok 6,5%-tól 9%-ig húzódnak szeszileg, de szerénység elvtársak, szerénység. Ki a kicsit nem becsüli, az később egy jó nagyot is kaphat, ha nem vigyáz. A most lila alappal virító címkét nézegetve azon gondolkodunk, vajh’ miért került az az a betű az e helyére? Rövid nyomozást követően helyes, illetve annak vélt megoldások tömkelegében fuldokolhatunk, ezért gyorsan kiválasztunk kettőt, a többit pedig hagyjuk futni. Ezek szerint: „a”, mint alkohol. Hmmm… Nem tetszik. Most vezettük le a tőlünk megszokott hanyag eleganciával, mi a gondunk ezen a téren. Esetleg arra az egy tizednyi értékre gondolnak, amivel lecsúszik az alsó határértékről? Ne erőltessük, nézzük a másikat. Diszlexiás a kecske. Tökéletes, elfogadjuk, s amennyiben szükség lenne rá, személyre szabott, komplex, célzott terápiát javaslunk. Közben nyitunk. A szénsav vadul sziszegve próbálja lelökni a kupakot, de mi urai vagyunk a helyzetnek. Sötét borostyán színű változat kerül a pohárba, felhős és enyhén zavaros az élesztő és a búzamaláta magas proteintartalma miatt. A hab vaskos, tartós, törtfehér. Illata gabonásan édeskés, telt, élesztős, a banános jegyek gyengék. Komlóknak nyoma sincs. A korty közepes, szénsavas, ízvilága vastagon búzás, a legvégén nagyon enyhe keserűkkel. A befejezés száraz, finoman savanykás. Összességében szép megoldásokat, harmonikus együtt mozgásokat mutató sört ihattunk, s kell-e ennél több így a tanév vége előtt egy héttel? Mivel pedagógusként a szarszagú mellé már nem szívesen tűznénk oda a kiégett és az alkoholista jelzőt, válaszunk egyértelműen nem.