Címke: búzasör

Szokatlanul tempósan haladunk tovább, ám erre egyszerű a magyarázat: őszi szünet van. Már összekotortam a leveleket a diófa környékéről, melyeket az idén valami egészen bámulatos módon egyetlen éjszaka alatt dobott le magáról a megtermett növényi életforma, mellőzve az egyébként megszokott, hetekig tartó sz@rakodást. Betakarítottam a batátatermést is, némiképp rezignáltan állapítva meg, hogy ha ezen múlna a család téli túlélőtúrájának eredményessége, már migrálhatnánk is elfelé könyörületesebb vidékek irányába. De nem ez fog minket lejjebb taszítani a lejtőn, arra vannak ebben az országban megfelelőbb és szakképzettebb emberek, hagyjuk őket megnyilvánulni és felfordulni, mi pedig látogassunk el elsőként Fürstenfeldbruckba, itt van ugyanis a König Ludwig Schloßbrauerei központja, valamint 1980 óta itt készül a König Ludwig Weissbier, a.k.a. Prinzregent Luitpold Weissbier Hell, kinek melyikre áll jobban rá a szája. Errefelé egy másik nagymúltú bajor uralkodócsalád, a Wittelsbach família tevékenykedett szorgalmasan, illetve tevékenykedik még most is, hiszen a sörgyár vezetését az a Luitpold Rupprecht Heinrich látja el, aki az utolsó bajor király, III. Ludwig dédunokájaként jogosult a hercegi címre. A főrang huszonévesen kezdett foglalkozni a kaltenbergi kastélyban 1871 óta működő ősfőzde irányításával, majd a környékbeli főzdék felvásárlásával terjeszkedni kezdtek. Jelenleg négy helyszínen készítenek vagy harmincféle sört, ennek hallatán valószínűleg az öreg Ludwig is elismerően csettintene. A klán egyébként is igen erősen együtt mozog a sör kultúrtörténetével, elég talán csak annyit megemlítenünk, hogy a híres bajor tisztasági törvény (Reinheitsgebot, 1516) megálmodója és létrehozója, IV. Vilmos is ebbe a családba tartozott. Mi? Hogy ennyi nem elég? Oké, rádobunk egy lapáttal. Mit gondoltok, I. Maximilian választófejedelem, aki az 1603-as búzasör-monopólium elrendelésével szűk kétszáz évnyi időtartamra determinálta, mit igyanak a népek a környéken, melyik família oszlopos tagjaként látott napvilágot? A helyes megfejtő meghívhat egy sörre.

Kitöltve a mi búzánk ködös középszalma árnyalatban pompázik, tetején a típusnak megfelelő vaskos, tartós, finom szerkezetű habbal. Illatára a gabonás-banános édesség jellemző, de ezek mögött egy jól kidolgozott citrusos vonal is fellelhető. A korty élénk, frissítően szénsavas, kissé vizes. Íze teljes egészében a jól kitaposott útvonalat követi: a gabona édességét finom savanykásság és az élesztő ellensúlyozza. A vége felé befut egy kis gyümölcsös érzet, az utóíz citrusos, halványan fűszeres. IBU 15, B° 12.5, alkohol 5,5%. Ez alkalommal sem lehet okunk panaszra, mert ha nem is kirívó, de szépen összerakott, minőségi búzára találtunk, melyet napi szinten is szívesen fogyasztana az ember.

Végezetül pedig jöjjön egy a sörre nem jellemző, ám a helyszín miatt megkerülhetetlen, kifejezetten keserű adalék. Fürstenfeldbrucknak van egy katonai repülőtere, ami arról híres/hírhedt, hogy itt fulladt totális és értelmetlen vérfürdőbe 1972 szeptemberében a müncheni olimpia túszdrámája. A Black September Organization (Munaẓẓamat Aylūl al-Aswad) nevű palesztin terrorszervezet támadása és a német hatóságok katasztrofális bénázása együttes okozója volt a tizenegy sportoló halálának. Bár a terroristák elvileg csak társaik kiszabadítását szerették volna elérni (többek között a RAF két, illetve a JRA egy tagjáét), a hatóságok által készített és húsz esztendőn át gondosan titkolt jegyzőkönyvek és fényképek alapján távolról sem ez volt a helyzet. A túszokat megkínozták, a dokumentumok végtagtörésekről és kasztrálásról szólnak. A Moszad a következő években felszámolta ugyan a BSO-t, de ez a történteken már nem sokat szépített. Maradt a szomorúság meg az emlékművek.

Kultúrkörünk és relatíve nagy átmérőjű valós, illetve elméleti életterünk legáltalánosabb és legnépszerűbb kenyérgabonája felé fordulunk sörügyileg, ez van, ma ennyire tudtam körülírni, hogy búzasört fogunk inni. A Litovel Pšeničny Ležák egy földhözragadt, faék egyszerűségű kommunális sör, mindezen jelzőket teljességgel jó értelemben véve és használva. Szűretlen, fátyolosan ködös, az illő és elvárt vaskos hab is adott. Illatában és ízében a megszokott élesztős, banános-észteres vonalat kevésbé domborítja ki, ellenben a citrusos, kenyeresen savanykás csapásirány a kelleténél tán kissé szélesebbre van taposva. A 11-es Balling, a 4.7-es alkohol és a típuson belül átlagosnak mondható szénsavtartalom mind a könnyen fogyasztható, kímélő kategóriába predesztinálják, ahol a kíméletet az elme kapja, mivel egyáltalán semmi szükség arra, hogy emlékezzünk erre a sörre. Így jó ez, ahogy van, s miközben iszogatjuk, csendesen turkálunk a net és nagyi receptjei között, vadászunk a holnapi ebédre. Hmm… A főzde könnyű halételekhez ajánlja ezt a búzát… Együnk halat? Sörrel? Nézzük csak… Aszongya: Ragoût de poisson à la bière. Egy liter barna sör kell bele, jól indul, lássuk a többi alkatrészt… Két kiló nagy morgóhal, mi van? Honnét a nyomorult nyavalyából rántsak elő ilyen jószágot, pláne ennyit? Hagyjuk, nézzük a következőt. Harcsa sörben párolva, na ez jobban hangzik, ezt a jószágot legalább be tudom szerezni egy ötven kilométeres sugarú körön belül. Hagyma, sárgarépa, citromkarika oké, fél üveg láger rendben… Összeturmixolt barna kenyér? Mazsola és mandula? Mindkét lányom üveges halszemeket és zöldessárga arcszínt produkál már akkor is, ha kimondom előttük azt, hogy mazsola, ezek szerint ez a projekt is hamvába holt. Ne vergődjünk a halakkal. Legyen valami kiadósabb leves? Tessék: búzasörös burgonyakrémleves cheddaros kolbászkákkal. Nem hangzik rosszul, kár, hogy az asszony nem rajong a krémlevesekért, valószínűleg kivágna a cheddaros kolbászkámmal együtt. Bonyolult dolog az élet. Mi maradt még? Gurigázzak sajtos-sörös rizottólabdákkal, vagy feszüljek keresztre egy flamand sörös marharaguval? Nem, ilyesmire nem lesz idő, reggel bökik belém a második adagot az isteni nedűből, amitől sérthetetlen, halhatatlan és jóval okosabb leszek (Félvak Cinna megvan? Esetleg a kevésbé látássérült kecskeméti cigánylány?). Csirkemell meggysörös mártással? Biztosan akad valahol a kamrában egy túlhájpolt meggyes sz@r, de ahhoz meg nekem nincs túl sok gusztusom. Eh, ott egye meg a guláta az egészet, inkább iszom még egy búzát, oszt’ az éjjel majd jól megálmodom. Ha pedig minden kötél szakad, rendelek pizzát. Valami sörös feltéttel.

Az eltelt esztendő alatt sem sikerült megoldást találni a problémára, ezért hát további kitartásra és éberségre kérlek és intelek benneteket, testvéreim a zűrben.

Így húsvét közeledtével minden becsületes férfiembernek farkasszemet kell néznie a tavaszi nagytakarítás rémével, amely cselekvéssorozat bízvást pályázhat „A legértelmetlenebb dolgok egyike” kitüntető címre ebben a siralomvölgyben. Nem térnék ki részletesebben annak taglalására, milyen mértékben képes ez a tevékenység felborzolni a hímek idegrendszerét (ennek hátterében jómagam valamiféle evolúciós tényezőt alítok), legyen elég annyi, hogy ilyentájt bizony jóval nagyobb figyelmet kell fordítanunk a mentálhigiénére. A kifejezés mögött meghúzódó terület kanoknak jócskán ingoványos, ám szerencsére bőven van annyira multidiszciplináris, hogy a sör is nyugodtan beleférjen. Magyarul a legjobb, amit tehetsz, hogy magadra zárod a kamraajtót, és nekilátsz leporolni az üvegeket. Takarítóeszközök használata tilos. Egyrészt rendkívül balesetveszélyes mindenféle rongyokkal, meg azzal a pókhálót leszedő borzas izével az üvegek körül hadonászni. Még a végén leversz valamit. Másrészt ha egyesével, remegő ujjacskáiddal tisztítod le a kincset érő palackokat, máris adtál egy szép adag serkentőt rogyadozó mentálmicsodádnak. A simogatás, babusgatás, ostobácska, ám érzelmektől fűtött gondolatok gügyörészése bizonyítottan jót tesz az ember lelkivilágának. Harmadrészt pedig, ha elég időt szentelsz a palackonkénti személyes kontaktusnak, jó eséllyel véget ér a húsvéti ünnepkör, mire kikeveredsz a kamrából. Ezek után óhatatlanul a magadba fogadás szentségének körüljárása fog következni, ám itt is akad csapdahelyzet. Ha nem hoztál magaddal nyitóeszközt (bár egy igazi férfi számára az egész bolygó egyetlen sörnyitó-hamutartó-piszoár kombó), inkább ne kísértsd a sorsod. Maradj a dobozos kiszerelésnél, vagy a csatos üvegeknél, melyeknek elegáns és ánglius neve swing-top bottle. Mert ha a kupakot amolyan férfiasan laza mozdulattal a polc kiálló sarkával akarnád lepattintani, hétszentség, hogy leszakítod az egészet a gec*be. A rémálmok ilyen szintű megtestesülését pedig még Halloweenkor sem kívánja az ember szervezete, nemhogy most. Ha a csatosak között akad pár példány Riederék világos búzájából, nagy baj már nem lehet. Kissé ugyan már banánosabb, az élesztők kevésbé domborodnak ki, mint natúr testvérkéjénél, s a gabonás édesség is hamarább fordul savanykásabbra, ahogy a korty vége felé haladunk, de mikor jelentett ez problémát? A lényeg, hogy ezzel simán kihúzhatjuk a kamrában keddig, a vaskos palackokkal meg nyugodtan tarkón tudjuk vágni azt a rohadék nyulat.