Népszerű és közismert gyártó következik a sorban, melynek termékeit magunk is relatív rendszerességgel fogyasztjuk. A Paulaner Weissbier Dunkel ma esti körbejárásával afféle alaposan megkésett, mondhatni poszt-Oktoberfest hangulatot teremtünk magunknak a monitor elé és köré. Tehetjük ezt annál is nyugodtabb lelkiismerettel, merthogy a híres, 1810-ben debütáló sörünnep hat hivatalos főzdéjének tornasorában ott álldogál a Paulaner is (a másik öt – hangsúlyozottan nem nagyság szerinti sorrendben – a Hofbräu, az Augustiner, a Löwenbräu, a Hacker-Pschorr és a Spaten).
A mi főzdénk története 1627-ben kezdett íródni, amikor I. Miksa Bajor választófejedelem a München melleti Neudeck kolostorába tíz minimita barátot telepített. A minimiták (Ordo Fratrum Minimorum, a Legkisebb Testvérek Rendje, ez alkalommal sincs szó nagyság szerinti sorrendről) egy koldulórend, melyet Franciscus de Paula alapított 1454-ben. A calabriai Paolából származó szent már zsenge tizenévesen nekilátott a remeteléttel történő kacsintgatásnak. Egy barlangba költözvén (a barlangok igen népszerűek a sörökkel később metszéspontba kerülő remeték közt, Nursiai Szent Benedek is abban lakott, mielőtt megalapította a Sacer Ordo Cisterciensis-t, lásd zirci apátsági sörök) igen aszketikus életmódot vett fel, az állandó imákat és bűnbánatot időnként egy-egy önkívületi állapotban történő látomás tette némiképp változatosabbá.
Csodákat is tett szép számmal, egy alkalommal a Messinai-szoroson köpönyegét a vízre terítve hajózott át valószínűsíthetően rettegve pánikoló társaival egyetemben. A történetről Liszt Ferenc is megemlékezett Két legenda című zongoraművében, amit itt hallgathattok meg (akit hidegen hagy, mit prédikál Assisi Szent Ferenc a madaraknak, ugorjon 11:54-re):
A minimiták 1634-től lelkes sörfőzésbe fogtak (főleg bakvonalon jeleskedtek, ekkor született a későbbi Salvator alapreceptúrája is), majd szűk 180 év múlva jött Franz Xaver Zachel és a paolai barátok söre az egész országban népszerű lett. Napjainkban a Paulaner a Brau Holding International AG része, mely társaság tulajdonjoga nagyjából fele-fele alapon a Schörghuber Unternehmensgruppe és a Heineken között oszlik meg.
Barna búzasörünk pohárba kerülvén elsőként masszív, háromujjnyi habjával nyűgözi le az embert, mely szép kontrasztosan simul rá a ködös, homályos, szűretlen, karamellszínű sörre. Illata is gyorsan kibomlik, a búzamaláta jellegzetes alapjaira szépen rétegződnek a banános észterek, némi élesztő, kenyér, s mintha egy kis illanó füstös vonal is megcsiklandozná az orrunkat. Ízében kellemesen vegyül a pörkölt maláták édessége a citrusos-gyümölcsös savanykássággal, mindehhez decens fahéjas fűszerezettség társul, melyek után a korty végén még egy kis keserűség is tiszteletét teszi. Jól iható, könnyed sör, csiklandozó szénsavakkal, 5.3-as alkohollal, 12.3-as Ballinggal. Megnyugtató, andalító, idegrendszert kisimító főzet, ha annak idején a jó Ferenc köpönyegének zsebében lapult volna néhány flaskányi, vidám énekszóval kötnek ki Szicíliában.
