Címke: Wieselburg

785. Wieselburger Zwickl

Ha azt a látszatot szeretnénk kelteni és fenntartani, miszerint bármiféle befolyással lennénk az események és történések menetére, mondhatnánk, hogy taktikusan hosszabbra nyújtott szünet után üdvözlünk újra mindenkit, természetesen szeretettel. A többszörösen összetett tagmondat hátsó fele (rendben, segg, magas labda volt) színigaz, az elejének még a feltételezése is nevetséges. Meggyőződéssel valljuk, hogy a büdös életbe’ sem voltunk akkora hatással semmire, hogy az általunk lett volna vezérelve. Most is csak sodródunk, s közben felcsipegetjük azt, ami szembe jön. Akárcsak a pataki ingola (Lampetra planeri, ahol az első tag a latin lambere →nyalás, illetve a görög petra →kő kifejezésekből tevődött össze, a második pedig Johann Jacob Planer német természettudós nevét hivatott megőrizni az utókor számára), melyet a Wieselburg városában egyesülő Kis- és Nagy-Erlaufban fedeztek fel újra 1985-ben, az ichthiológusok nagy örömére. A faj lárvaállapotában (öt-hat éven keresztül) kitűnő indikátor, nagy tömegben történő felfordulásuk a víz szennyezettségét jelzi.

Lampetra planeri

Kettőszázötven esztendővel ezelőtt, a főzde alapításakor ez még nem jelentett égető problémát, ezt a ma esti zwickl-t (direkt választottam ezt a formát, nem minden nap pötyöghet le az ember ennyi mássalhangzót egymás után) viszont igyuk az ingolák egészségére, akik miután kiindikátorkodták magukat, párzanak egy jót és lerakják a kanalat. Az élet kemény. A Wieselburger Zwickl – Jubiläumsedition ide, negyed évezred oda – bizony nem tud sok extrát felmutatni, Kinézete bizalomgerjesztő, megnyugtatóan felhős, habja is oké. Illatában az alapot adó gabona mellé jut egy kis füves komló, csipetnyi citrusos savanykássággal. A korty közepes (11,6 °), a szénsav emberes. A komlózás szinte csak jelképes, ám ezt a ziccert sajna a maláták nem tudják kihasználni. A vége kicsit kaparja a torkot, az utóíz inkább savanyú.

Mindezek ellenére (vagy tán épp ezért) könnyű szívvel intünk búcsút az osztrák városkának hadifogolytáborostul, főzdéstül és ingolástul. A végére pedig egy jótanács: aki Wieselburgba készül látogatóba, mindenképpen frissítse az útvonaltervezőjét, mert Mosonmagyaróvár akkor még külön településként jegyzett Moson városrészét 1060 tájékán még ugyanígy hívták (itt bénult le a testvérével vívott csatában I. András királyunk, „és mivel a Bakony erdejében Zirc nevű udvarházában gondatlanul tartották, meghalt”, írja háromszáz évvel később Kálti Márk). Oszt’ majd lesz a nagy csodálkozás, miért beszélnek itt ennyien magyarul.

781. Wieselburger Stammbräu

Jöhet a második eresztés Wieselburg irányából, hiszen az olyan stramm gyerekeknek, mint én is vagyok, jár egy Stammbräu. Ha megtetszik, még az is lehet, hogy Stammgast lesz belőlünk. A stramm kifejezést apai öreganyám használta velem kapcsolatban, nem minden irónia nélkül, ugyanis elképesztően egyszálbélű és nyüzüge kölyök voltam. Táplálkozási szokásaimat leginkább a „katasztrofális” jelzővel lehetett volna illetni, s ebbe a problémakörbe – azt kell mondjam: természetesen – ismét belegyalogoltam kisebbik leánykám kapcsán, aki bár korántsem annyira zörgőcsontú, mint édesapja volt anno, mindenkit az őrületbe tud kergetni azzal, hogy nagyjából ötféle élelmiszert hajlandó a szervezetébe építeni. Ám nem teljesen reménytelen a helyzet, a sörhabot például nagyon szereti.Az efféle „régi szép idők” hangulatra épít a Wieselburger Stammbräu már megjelenésével is, a csatos üveg és a címkén látható századfordulós fotográfia a főzde több évszázados hagyományaira utalnak. Ezt a vonalat a kilencvenes évek közepe tájékán erősen megnyomták a reklámszakemberek is, az érdeklődők ezen az oldalon találhatnak pár ötletet a Stammbräu-val kapcsolatban: https://brand-history.com/brau-union-ag/wieselburger-bier/DESC/1864/2020?fbclid=IwAR0JxdrWle39gPkr_uxJvRan6lzWGGmp3oInfLAuuYIrzSfWdJo6nxYkTuQ

A sör maga minden különösebb extrától és kilengéstől mentes, hozzáértő kezek által összerakott derék iparossör. Lágy aranyszínt és tisztességes, bár gyorsan apadó habréteget tud felmutatni kitöltéskor. Gabonás-malátás illatát közepes, kissé füves komlók kísérik. Az ízvilág malátás, enyhén kekszes, a komlózás gyengéd, finoman fűszerezi a sört. A korty sima, könnyen csúszó, közepes, a stammwürze 12,6°. Az 5,4-es alkohol így a nap vége felé ad még egy lökést a hervatag elmének, amiért hálásak vagyunk, hiszen így eszünkbe jutott, hogy a szállítmány beszerzője, a mi kedves barátunk Muchacho mester holnap ünnepli arcvonásai alapján száztizenhatodik születésnapját. Megelőlegezzük neki a bizalmat, tán nem számít a medve bőrére történő előre ivásnak, ha a Stammbräu-t részben az ő egészségére gurítjuk le. A sör másik felét az asszonyra és magunkra gondolva emeljük az ég felé, kilenc esztendeje immár, hogy lepaktáltunk egymással, s ezzel be is fejezzük mára a dolgot, a könnyeinktől amúgy sem látnánk a billentyűzetet.

780. Wieselburger Schwarzbier

Wieselburgba tehetjük át ismételten székhelyünket három palacknyi időtartamra Muchacho mester gáláns és önzetlen erőfeszítéseinek köszönhetően, miért is nem győzünk eléggé hálásnak mutatkozni. A kis hazánkban viszonylag rendszeresen vásárolható és elérhető Gold és Spezial után most górcső alá kerül a Schwarz, a Zwickl és a Stammbräu is, melyek ha nem is unikális jellegűek, mindenképpen szót kérnek és érdemelnek itt a blogon. A főzde történetét már zanzásítottuk a Gold tárgyalásakor, sőt, mivel a cég a Brau Union részeként 2003 óta a Heineken tulajdonában van, a Kaiser Doppelmalz környéki eszmefuttatáskor is találkoztunk velük. A döntést, miszerint a Schwarzbier-rel indítunk, a wieselburgi első világháborús hadifogolytábor létének hangulati elemei befolyásolták, úriember fogolytáborokról kizárólag sötét sörök társaságában értekezik.

Sörünk szülővárosában és az ide tíz percnyi kocsikázásra lévő Purgstallban 1915-ben létesítettek két nagyobb és egy kisebb tábort, cca. hetvenezer közkatona egyszerre történő tárolására. A két település közötti Mühling pedig a tiszteket volt hivatva vendégül látni. A fennmaradt dokumentációk szerint a háború végéig csaknem nyolcvanezren fordultak meg a táborokban, plusz a néhány száz főre rúgó kezelőszemélyzet. Az alaposan kiépített vasúthálózatnak és a települések között kanyargó Erlauf folyónak köszönhetően a tábor működése zökkenőmentesen zajlott. A foglyok emlékiratai és független katonai szakértők véleményének alapján e három tábor volt a legjobban felszerelt a Monarchián belül.

A parancsnokság épülete

A foglyok élelmezése és ellátása minden tekintetben megfelelő volt, még a háborús gazdasági nehézségek ellenére is. Ugyan a közfelfogás szerint az első világháború még az úriemberek háborúja volt (már ami a tiszti állományt illeti, mert a gyalogbaka akkor is a f@sz másik végén térdelt), azért a hadifogság nem egy fáklyásmenet, színileg mindenképpen indokolt ez a schwarz.

A sör megjelenése a szokásos és elvárt kategóriába tartozik, a nagyon sötétbarna alapot fénybe tartva rubinvörös villanások dobják fel. Habja rövid életű, de tömött, színét és állagát tekintve kicsit cappuccinós. Illatában enyhén pörkölt maláták keverednek kissé szirupos édességgel, a háttérben halvány, kenyeres savanykásság húzódik. Ízvilága alapvetően édeskés, karamelles, félúton megjelenő könnyed keserűkkel. Az utóíz savanykás. Különösebb gond nem volt vele, szénsav átlagos, alkohol 4,8%. A 11,6-os Balling egyébként sem számít toronymagas értéknek, itt pedig egyáltalán nem jön át, a korty laza és vizes. Átlagos, egyszerű barna favágáshoz, fűnyíráshoz, illetve a háborúk totális értelmetlenségén való csendes tűnődéshez.