768. Primátor 21 Imperial

Ha 13-hoz hozzáadunk nyolcat (ami 7+1 is lehet ugye, a hét pedig az egyik legelemibb meseszám a sárkányok, törpék, csizmák, tündérek miatt, az egy az meg az egy, mindennek az eleje, anélkül nincs a többi sem. Az 5+3 is oké, Pancsatantra és Az ötös számú vágóhíd, illetve Szentháromság, A három a kislány betétdalait dúdoló három szegény legény [habár az a kislány, akinek betét kell, talán már nem is annyira kislány], no és persze A három testőr Afrikában) elvileg 21 lesz a végeredmény, ami többek között félprím és Fibonacci-szám is. A Primátor palackjainak címkéjén túl leggyakrabban kártyaasztalok környékén lehet összefutni vele, ahol bárki kérhet 19-re lapot, de ne lepődjön meg túlságosan, ha nem jön össze a dolog. Ha francia kártyával játszanak, akkor a Blackjack nevet használják a népek, ez jóval nagyüzemibb hangulatú, de a lényege ugyanaz. Előfordul, hogy néha valakit/valamit kivágnak, mint a huszonegyet, s amennyiben ez jogszerűen és megérdemelten történik, bólintsunk beleegyezően, ellenben a „nem enged a huszonegyből” szóláskeveredést irtsuk tűzzel-vassal, kispolgári slendriánság, nem szeretjük. Mindezeken túl a 21-ről még az jut most az eszünkbe, hogy március havának ezen a napján ünnepeljük a költészet, a faji megkülönböztetés elleni harc, a planetáris tudat és a Down-kór világnapját. Egyszerre. Ez valami gyönyörű és abszolút győztes, bár szeptember 21 méltó ellenfél a magyar dráma, a nemzetközi béke, a hála és az Alzheimer-kór összegyúrásával.

Sörünk csikókorában Primátor Rytírský 21° néven futott, de aztán benőtt a feje lágya, s felvette a jóval árnyaltabb és elegánsabb Imperial nevet, ami egyben és részben kategóriáját is jelöli. Színe közepesen sötét arany, habja vékony és gyorsan apadó. Illata ragacsosan édes, gabonás, alkoholos. Utóbbin nem csodálkozunk, 9 %-ig tornázták felfelé benne a szeszt, ezzel az értékkel dobogós helyen álldogál a cseh világos sörök rangadóján. A korty édes, a komlók nagy igyekezettel ellensúlyoznak, de nem sok idejük van a kiteljesedésre, mert érkezik az alkohol. Testes, lekerekített élű ital (ezt tán a benne lévő félmaréknyi búzamalátának köszönheti), textúrája kissé olajos hatású. Az utóíz édeskés, alkoholosan csípős. Könnyed fecserészéshez nem ajánljuk, mert a második pohár már aktívan feszegeti, nyomja a koponyatetőt, s ebben az állapotban vérmérséklettől függően előkerülhet az élet értelmének problémaköre, a másodlagos nemi jellegek, illetve a mindenkinek a durva anyukája.

767. Primátor 13 Polotmavé

Primátorék segítségével merész hármasugrást fogunk végrehajtani, ráadásul védőháló nélkül, pedig arra mindig szükség lehet, ha az ember olyan meredek dolgokra akar felkapaszkodni, mint most mi. Annyira megbabonáztak ugyanis minket a palackok címkéjén sorakozó számjegyek (melyek egyébként a Balling-értéket kívánják jelölni), hogy rögvest elhatároztuk, körüljárjuk egy kicsit a dolgot, csinos irtást hasítván a számmisztika, a hiedelmek és az emberi gyarlóságok burjánzó és kusza őserdejébe. Vessük is magunkat a mókusok közé, illetve egyből a mély vízbe, jöjjön az a szám, melytől bolygószerte több millió embertársunk fossa le a bokáját, ha csak az eszébe jut. A 13-as szám már önmagában is veszedelmes, pénteki nappal kombinálva pedig egyenesen halálos, mint azt Jason barátunk vidám és kalandos történeteiből tudhatjuk. Hogy mióta rettegünk kollektíve ettől a szerencsétlen prímtől, pontosan nem tudni. Egyesek szerint bibliai alapokra épül a riadalom, az utolsónak bizonyult vacsora asztalánál ennyien üldögéltek (Jézust pedig pénteken feszítették meg). Ennek ellentmond az az egyre inkább tényként kezelhető adatcsomag, mely szerint ettől a számtól már jóval Krisztus és a kereszténység megjelenése előtt tartottak a népek. Az i.e. 18. században Hammurapi már gondosan kihagyta a 13-as pontot a törvényoszlop farigcsálásakor, s a rómaiak meg a vikingek is diszkréten lúdbőröztek, ha szembejött velük ez a szám. Márpedig a vikingekről köztudott, hogy semmitől sem féltek egészen addig, amíg össze nem futottak Hangjanix komával Galliában. Az ettől a középpontos ikozaéderszámtól való indokolt és/vagy fosztóképzős alak cidrizés hivatalos neve triszkaidekafóbia, kezelésével különösebb eredmények felmutatása nélkül igen sok pénzt lehet keresni. Az ebben a kórban szenvedők iskolapéldája Arnold Schönberg osztrák zeneszerző, aki magától értetődő módon 1874. szeptember 13-án született (nem, nem pénteken, vasárnap). Egy atonális dalciklus és egy dodekafón zongoraszvit között a kotta szélén kiszámolta, hogy márpedig ő istenbiz’ 76 évesen fog meghalni, mert hát 7+6 az 13. S lőn: 1951. július 13-án szenderült jobblétre, éjjel 11:47-kor (13 perccel éjfél előtt), és igen, mindez egy pénteki napon történt. S ha még mindig nem szaladgálna a hátatokon a hideg, elétek tárom az adu ászt. Ezt az írást nem számítva a blog eddigi öt évében 58 alkalommal használtuk a 13-as számot eszmefuttatásaink során, no és hát mennyi is öt meg nyolc, tamáskodó banda?!Csoda, hogy reszkető kezekkel bénázunk a kupak leemelésekor? Itt már csak a Primátor 13-as jótékony hatású, 5.5-ös alkoholtartalma segíthet, mely jólesően simul össze a Félszerzet friss és lendületes komlózásával, valamint a megfelelően stabil malátaalappal. Gyengéden rézvörös színvilágához, pufi habkoronájához szépen passzol enyhén karamelles illata, melybe én még pár szem töppedt mazsolát is oda tudok illeszteni, bár lehet, hogy ez már a kezdődő fantozmia egyik jele. Könnyedén elrugaszkodó malátás édességek után a jól bevált arany középutat taposva vonulnak a komlók. A szénsav átlagos, az utóíz kellemesen kesernyés, a legvége visszafogottan fanyar. Vannak, akik szerint a Primátor sörei enyhén túl vannak hájpolva, fene tudja, lehet, mindenesetre mi mindig nyugodtak vagyunk, ha lapul tőlük egy-két palack a kamrában. Abból nem lehet baj.

766. Zip’s Miskolci Mosaic

Mai sörünk ittlétének nemesen egyszerű és – amennyiben a változást, illetve a megújulást pozitív előjelű tényezőként fogjuk fel – örömteli oka van. Kedvenc BAZ megyei főzdénk külső-belső ráncfelvarrásra küldi vezérsörét, a Miskolci Mosaic-ot, ezért a „ki a régivel, engedjük be az újat” alapon érdemei elismerése mellett szárazdokkba vontatjuk mi is a vezérhajót. A zip’s brewhouse nagy elánnal startolt a tavaszi nyitáskor, látszik, hogy nem üldögéltek tétlenül a vírus által ránk szabott kényszerpihenő alatt. Szép sárgára színeződött az enteriőr, csóró Dorothyt az idegösszeomlás környékezné, ha ki kellene választania a helyes útvonalat. A sörfőzőmester, Pedro Reinoso Bernal is visszatért távoli szülőföldjéről, ötletekkel és inspirációkkal csordultig töltve. Az újraalkotásról a főzde FB-oldalán így nyilatkozott: „Jócskán megemeltem a komlómennyiséget, de ugyanaz a Mosaic komló, maláta és élesztő van benne, és ugyanaz a főzési mód. Az eredmény viszont egy sokkal ütősebb komlóélmény, különösen citrusos és gyümölcsös ízjegyekkel. Az aroma pedig egyszerűen lenyűgöző.”Nos, a MM-ról (mely sör típusának egzakt meghatározása Single Hop East Coast Bohamian Pilsner) eddig is kedves emlékeket dédelgettünk szívünkben, citrusos-barackos-gyantás illata (melyért a sör nevében átvitt értelmet is felmutatni képes Mosaic komló a felelős [a komlóért pedig Jason Perrault, aki afféle rocksztár a termesztők között. A Mosaic fejlesztésével 2001 környékén kezdett foglalkozni, amikor is egy YCR-14-es Simcoe példányt keresztezett egy Tomahawk-Brewers Gold-Early Green ősöket felmutatni bíró Nugget-származékkal. Nem akarnék még egy zárójelet nyitni, ám azt mindenképpen megemlíteném, hogy az YCR-kód a Yakima Chief Ranches-t takarja, s máris összevillanhatnak a tekintetek, neki lehet látni a hümmögéssel tarkított értő bólogatásnak. A munka nagyjából egy évtizedet vett igénybe, közben azért a jóembernek volt ideje egyéb projektekre is, többek között ott bábáskodott a Citra, az Ekuanot és a Warrior születésénél is. Most pedig mindkét zárójelet bezárjuk, rögvest folytatódik az imént félbehagyott mondat, lehet keresgélni az elejét]), gyümölcsökkel és virágokkal gazdagon megpakolt, egyben markánsan kesernyés ízvilága, határozott szénsavassága minden alkalommal kellemes perceket/órákat szerez és garantál. Optimistára hangszerelt, nyugodt kíváncsisággal várjuk Bernal mester újraálmodott MM-ját, a nyugdíjassá avanzsált receptúrától pedig elbúcsúzunk, viszlát, és kösz a halakat.

765. Litovel Gustav

Itt az idő, búcsút intünk Litovel városának és söreinek, s mivel vannak, akik ilyenkor kissé elérzékenyülnek, mi máris tálcán nyújtunk feléjük egy igencsak kidolgozott vállat, melyre nyugodtan ráborulhatnak egy jóízűt bőgni. Gustav Frištenský felsőruházatát taknyolhatja össze minden szenzitív lélek, ha nem fél attól, hogy az úriember letekeri az orrát. Az elővigyázatosság mindenesetre indokolt, lévén Gustav apánk a „minden idők legjobb cseh birkózója” cím büszke birtokosa, s orrletekerésben szerzett rettenetes rutinját a háta mögött sorakozó csaknem tízezer (!) mérkőzés körvonalazza. Az 1879-es születésű nagybetűs férfi (istenbiz’ nem gúnyolódom, nyüzüge szemüvegesként őszintén csodálom az ilyen teljesítményre képes embereket) kovácsinasként kezdte karrierjét egyengetni, de egy gyermeteg poén miatt -melynek keretén belül egy tanonctársa izzó patkót nyomott a kezébe- végül a húsiparnál kötött ki. Példamutatóan egészséges életet élt, nem ivott, nem dohányzott, odafigyelt arra, hogy mit és mennyit eszik, mindemellett rendszeresen sportolt a híres Sokol klubban. Tehetségére hamar felfigyeltek, versenyekre küldték, három esztendővel később pedig már ő volt Európa amatőr bajnoka görög-római birkózásban (ebből alakult ki a kötöttfogású birkózás, ahol csak derékon felül lehet fogást keresni az ellenfélen, s mely elnevezés már csak azért is hungarikum, mert a miénken kívül nincs olyan nyelv, mely a sport szabályrendszerére, nem pedig az eredetére utalna ezzel). Belevágta hát a tőkébe a hentesbárdot, profi birkózónak szegődött, körbeutazta a világot, s nagyjából mindenkit megvert. 1906-ban éppen Litovelben szuszogott a szőnyegen, amikor a főzőmester leánykája a kor elvárásainak megfelelően szemérmes lendülettel hozzávágott egy rózsacsokrot. Szerelem, házasság. A sörgyár mellé költöztek, vígan voltak a második véháig, amikor is mindenüket elvesztették, Gustav pedig koncentrációs táborba került az ellenállási mozgalomban való részvétele miatt. Az elrejtett családi aranykészletnek köszönhetően igen megviselt állapotban, de élve keveredett haza. Felesége ’47-ben elhunyt, ő tíz év múlva követte. Halála előtt magas állami kitüntetésben részesült sporteredményeinek köszönhetően. Sírja Litovelben van, s egy őt ábrázoló szobor is álldogál a városi sportintézmény bejáratánál.

Egy teljesen feleslegesen öt részre szabdalt filmecskét is megnézhettek róla, melynek első részét 1914-ben, az utolsót pedig 1949-ben forgatták. A kezdő epizódot linkelem ide, innen már tovább tudtok ugrálni a többire:

A róla elnevezett sör telt és csillogó borostyánszínnel bír, ahogy az egy félbarnától elvárható. Habja fehér, krémes, „litovelesen” tapadós. Erőteljes, vajas-karamellás illatába csipetnyi szárított gyümölcs is vegyül, az összhang igen kellemes. Ízvilága már kevésbé összetett, a jól megalapozott malátákra közepes, ám megbízható komlók érkeznek. Az alkohol (6.1) amolyan önfejű módon mintha kissé kilógna, feszít, mint Gustav a címkén, a korty vége rövidre zárt, komlós. A kisebb döccenők ellenére jó szívvel ajánljuk mindenkinek, fogyasztása sokkal élvezetesebb egy vállficamnál, vagy egy fülcimpa letépésénél.

764. Litovel Pšeničny Ležák

Kultúrkörünk és relatíve nagy átmérőjű valós, illetve elméleti életterünk legáltalánosabb és legnépszerűbb kenyérgabonája felé fordulunk sörügyileg, ez van, ma ennyire tudtam körülírni, hogy búzasört fogunk inni. A Litovel Pšeničny Ležák egy földhözragadt, faék egyszerűségű kommunális sör, mindezen jelzőket teljességgel jó értelemben véve és használva. Szűretlen, fátyolosan ködös, az illő és elvárt vaskos hab is adott. Illatában és ízében a megszokott élesztős, banános-észteres vonalat kevésbé domborítja ki, ellenben a citrusos, kenyeresen savanykás csapásirány a kelleténél tán kissé szélesebbre van taposva. A 11-es Balling, a 4.7-es alkohol és a típuson belül átlagosnak mondható szénsavtartalom mind a könnyen fogyasztható, kímélő kategóriába predesztinálják, ahol a kíméletet az elme kapja, mivel egyáltalán semmi szükség arra, hogy emlékezzünk erre a sörre. Így jó ez, ahogy van, s miközben iszogatjuk, csendesen turkálunk a net és nagyi receptjei között, vadászunk a holnapi ebédre. Hmm… A főzde könnyű halételekhez ajánlja ezt a búzát… Együnk halat? Sörrel? Nézzük csak… Aszongya: Ragoût de poisson à la bière. Egy liter barna sör kell bele, jól indul, lássuk a többi alkatrészt… Két kiló nagy morgóhal, mi van? Honnét a nyomorult nyavalyából rántsak elő ilyen jószágot, pláne ennyit? Hagyjuk, nézzük a következőt. Harcsa sörben párolva, na ez jobban hangzik, ezt a jószágot legalább be tudom szerezni egy ötven kilométeres sugarú körön belül. Hagyma, sárgarépa, citromkarika oké, fél üveg láger rendben… Összeturmixolt barna kenyér? Mazsola és mandula? Mindkét lányom üveges halszemeket és zöldessárga arcszínt produkál már akkor is, ha kimondom előttük azt, hogy mazsola, ezek szerint ez a projekt is hamvába holt. Ne vergődjünk a halakkal. Legyen valami kiadósabb leves? Tessék: búzasörös burgonyakrémleves cheddaros kolbászkákkal. Nem hangzik rosszul, kár, hogy az asszony nem rajong a krémlevesekért, valószínűleg kivágna a cheddaros kolbászkámmal együtt. Bonyolult dolog az élet. Mi maradt még? Gurigázzak sajtos-sörös rizottólabdákkal, vagy feszüljek keresztre egy flamand sörös marharaguval? Nem, ilyesmire nem lesz idő, reggel bökik belém a második adagot az isteni nedűből, amitől sérthetetlen, halhatatlan és jóval okosabb leszek (Félvak Cinna megvan? Esetleg a kevésbé látássérült kecskeméti cigánylány?). Csirkemell meggysörös mártással? Biztosan akad valahol a kamrában egy túlhájpolt meggyes sz@r, de ahhoz meg nekem nincs túl sok gusztusom. Eh, ott egye meg a guláta az egészet, inkább iszom még egy búzát, oszt’ az éjjel majd jól megálmodom. Ha pedig minden kötél szakad, rendelek pizzát. Valami sörös feltéttel.

763. Litovel Sváteční Speciál

A már emlegetett Přemysl-famíliából származott II. Vencel is, aki 1278-tól regnált és üldögélt a csehek nyakán (később a lengyelekén is, s nem sokon múlt, hogy mi nem nyertük meg tombolán), amit azok nem is bántak olyan nagyon, mert a mindenféle pszichózis által gyötört koronás ember nem sok vizet zavart. Állítólag ő volt a történelem legfélősebb uralkodója, ha megzendült az ég, már bújt is az ágy alá, de a macskanyávogástól is végigpesálta a lába szárát. Nem tehetett róla a szerencsétlen, fiatalkorának egy részét jóakaróinak köszönhetően festői és all inclusive várbörtönökben töltötte, s ez a tapasztalatok szerint ritkán eredményezi a személyiség zökkenőmentes fejlődését. Ezzel a kellemes eljárással később sem hagyott fel a civilizált emberiség, Spandau magánya hatszázvalahány évvel később Rudolf Hess lelkét is éppúgy marta, mint Vencelét. Kíváncsi vagyok, vajon a visszafogottan köpönyegforgató náci másodhegedűs megtalálta-e az ősöreg terméskövekbe karcolt „Václav was here” feliratot. A csehek koronás fője 1291-ben adományozott mérföldjogot Litovelnek és lakóinak, ami esetükben azt jelentette, hogy a megadott nagyságú körzetben csak ők főzhettek és árusíthattak sört. Ez masszív anyagi és ideológiai bázist jelentett a későbbiekben alapított főzdéknek, így a jelenlegi cég jogelődjének is, amit az egyik közeli faluból, Seničkából származó Josef Svozil császári és tartományi helyettes álmodott tető alá 1893-ban. A Litovel Sváteční Speciál e fontos esemény 111. évfordulójának ünnepi söre, mely aztán helyett kapott az állandó kínálatban is. Már-már érzékien mélyarany színe szép kontrasztot ad a fehér, közepes, tapadós habnak. Illatában az édeskés maláták nyitnak, de aztán fordul a kocka, a komlók már itt jelzik, hogy ők bizony most kimutatják a foguk sárgáját. Való igaz, hogy az eddigi Litovelek közül a Sváteční Speciál tudja felmutatni a leghatározottabb, legintenzívebb fűszerezést. A mutatvány ennek ellenére nem önző, a maláták szépen simulnak össze a keserűkkel, a sör szépen kidolgozott, komplex élményt nyújt, érett, letisztult ízekkel, amit a száz napos, pincében való heverészésnek köszönhetünk. Ahogy pedig a 13-as Ballingtól és a hatos alkoholtól egyre vidámabban érezzük magunkat, teret engedünk a kultúrának is, hiszen II. Vencel korának elismert minnesängere volt, még a Manesse-kódexben is helyet kapott (hívják Große Heidelberger Liederhandschrift-nek is, de miért ficamodjon ki a nyelvünk?), ami a XIII-XIV. század Bravo-ja, Ifjúsági Magazinja és Metal Hammere egyben. Utóbbi főleg a páncélzatok és a fegyverek miatt szerepel ebben a kontextusban. A Heidelbergi Egyetem volt olyan kedves, és digitalizálta a kiadványt, lapozgassa mindenki egészen nyugodtan, aki nem fél attól, hogy agyérgörcsöt kap az eleve igen nehézkesen olvasható szöveg középkori megjelenési formájától. A barátunkról szóló részt ide linkelem, a kép alapján tagadhatatlanul igen hercig volt a szép szőke herceg.

https://digi.ub.uni-heidelberg.de/touch/cpg848/#page/22

762. Litovel Moravan

Haladjunk tovább jó ütemben (s hogy mennyire jó az az ütem, mostantól a bejegyzések számának feltüntetésével kívánjuk érzékeltetni) és magabiztos léptekkel, s hogy valamiféle perspektívát is kapjon a dolog, emeljünk egy százaléknyit a szárazanyagon, jöhet a Litovel Moravan. A sört harminckilenc esztendővel ezelőtt, a boldog emlékezetű nyolcvanas évek elején kezdték gyártani, s hogy miért épp 11-es Ballinggal, arról ez a nosztalgikus hangvételű videó tanúskodik:

https://www.youtube.com/watch?v=VIsUrcjkOKE

Az irigykedve bámult, masszív és babaarcú nej által díszített kalap azt mutatja, hogy Václav Čtvrtek Rumcájsz-történetei ott is nagyot mentek akkortájt, de miért is csodálkoznánk ezen, Jičín és Litovel között gyenge 150 km a távolság (repülővel 11 perc, galambbal 2 óra 7 perc, újabb elképesztően fontos információ). A reklámfilm koncepciója egyébként teljesen hihető, mi itt KK-Európában tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy ennél jóval véresebb és komolyabb döntéseket is lehet hozni azután, hogy rápillantunk az órára és a naptárra.

Enyhén reszkető kézzel s valamelyest rángatózó szemhéjakkal röviden kitérnénk az elnevezésre, mely sajnálatos módon ugyanazon nyelvészeti területre kalauzol minket, ahonnét a város neve is ered, s mely vidék éppoly ingoványos és mocsaras, mint Litovel környéke volt egykor. Apró reménysugár, hogy a Moravan viszonylag egyértelműen a Morva folyó nevéből származtatható, akárcsak a történelmi régió, Morvaország neve. A kelta származék bójok és a germán gyökerekkel bíró kvádok után valamikor a VI. század környékén érkeztek ide szláv törzsek, kiket aztán a későbbiekben morváknak (marótoknak) kezdtek titulálni. Mielőtt azonban mindenféle nemzetiségi problémába botlanánk, ejtjük ezt a szálat, s nemhogy a vidékről, de még a bolygóról is távozunk, hiszen a Mars Margaritifer Sinus négyszögében (S:13,4 W:24,4) is találhatunk egy Morava Valles nevű vidéket, ami egészen biztosan csendesebb és nyugalmasabb, viszont senki sem csinál sört, ami erősen szomorkás tény.

A Litovel Moravan egy fokozattal és fél emelettel emlékezetesebb, hangsúlyosabb sör, mint a sorozat nyitótétele volt. Leginkább a határozottabb kézzel történt komlózásnak lehet örülni, mely már illatában is szépen jelentkezik, napon száradó fűfélék pillanatnyi érzetével keveredve. Habja vaskos, kissé tapadós, színe áttetsző arany. A korty könnyű, a nyitást végző maláták jól körülhatárolhatók, az őket követő komlók a közepes lecsengést is uralják. Könnyen iható, frissítő, emelt szintű fűnyírósör, de kertben, fák alatt történő üldögélésekhez is jól jöhet.

Litovel Classic

Öt palack Litovel toporzékol türelmetlenül a kamra polcain, erősítsük meg hát magunkat lélekben, ugorjunk nekik emelt fővel és felpumpált mellkassal. A sörök származási helye és névadó városa az olomouci kerület olomouci járásában található az itt hat ágra szakadó Morava folyó mellett. A festői fekvés és a rengeteg víz miatt Haná Velencének is nevezik a települést, de akinek jobban rááll a nyelve, szólíthatja Littau néven is. Ezidáig egy 1391-es dokumentum említi elsőként a várost L’utovel alakban, és aki érzi magában az erőt, valamint szeretné az agyvelejét a nyelvészeti morfológia, az epentézis, a locativus és a nőnem/hímnem parazsán perzselni, nyugodtan keresse meg Richi PD -t. Előre szólok: fájni fog.Mielőtt tovább szemezgetnénk a környék pár ezer esztendő alatt összegyűlt eseményeiből, gyorsan nyissuk és töltsük ki a Litovel Classic 10° Světlé Výčepní-t, mely tökéletes háttérsör a maga nemében, mivel az égvilágon semmi extrát nem akar és nem is tud felmutatni. Klasszikus kinézet, átlagos és közepesen kitartó hab, kissé bátortalan illat sápatag malátákkal és halvány komlókkal. Ízvilága sem rejteget semmi döbbenetes dolgot, könnyedén csehes, laza és vizes. Azért azt zárójel nélkül is megjegyeznénk a Litovel Classic javára, hogy híg sör és híg sör között is óriási tud lenni a különbség. Hipochonderek és pszichésen megrogyottak, akik a koronavírus mellett mondjuk a dögvésztől is rettegnek, nyugodtan fogyaszthatják víz helyett. S ha már pestis: a városban is tiszteletét tette a kór 1714-ben, melynek emlékére tíz évvel később oszlopot állítottak, tetején Szűz Mária álldogál, aki a hírek szerint szeplőtelenül fogantatott (sine labe originali concepta). A pestis régi magyar neve a csuma, mely valószínűleg a leggyakoribb forma, a bubópestis miatt megduzzadt, elszíneződött és bevérzett nyirokcsomókra utal. Nem tudni pontosan, melyik nyelvből érkezett hozzánk, lehet ómagyar is, vagy török, esetleg román. Utóbbira szép példát találtam valamelyik este a lányom mesekönyvében az esti olvasgatás közben, tessék: „Szent Vasárnap, Szent Vasárnap, ragyogtasson téged az Atyaisten, s dicsérjen téged imádsággal és énekkel minden jámbor lélek. Azért jöttem ide, napnál fényesebb orcád színe elé, hogy légy jó, s igazíts útba a Csuma Anyjához, a világ végén. Tündér Ilonának ura voltam, kinek hajában virág dalolgat, s arra kilenc ország hallgat, s egy gonosz sárkány elragadta tőlem őt. Gondoltam, megverekszem vele karddal elragadott asszonyomért, s reméltem, hogy legyőzöm. De aztán, hogy, hogy nem, megtudtam, hogy félelmetes ereje a lovában rejlik, melynek a Csuma Anyja, a táltos anyjának gazdája, hét szívet adott. […] Fogadjisten! – szólott egy repedtfazékszerű hang, akkora szájból, mint valami csűr. A szörnyeteg a Csuma Anyja volt, valamiféle asszonyféle, sem ember, sem ló, a feje akkora volt, mint egy szénaasztag, a lába meg lóláb. – Tán a lábad csóka csórta, hajadat a szél sodorta, szemedet a holló lopta, hogy ide vetődtél az én házamhoz? – kérdezte.” A kérdést, miszerint a döghalálra utaló karaktert miért ábrázolja a mese nőként, most nem feszegetném tovább, inkább nyugodni térek abban reménykedve, hogy a ma éjszakai álmomban esetlegesen előforduló hölgyek a lovak egyetlen szerves alkatrészét sem fogják magukon hordani. Pláne használni.

Borsodi Meggy, Gyömbér és Tropical Ale

Gyümölcsnapot tartunk ismét, egyrészt mert megint összefújta a szemetet a szél nagy taktikusan kivártuk, amíg a borsodiak kinyomizzák magukból a harmadik felsőerjesztésű, furcsa növényekkel megpakolt akármilyüket, másrészt mi a nemzeti egység frontján erősen hiszünk az örök és megbonthatatlan kiribati-magyar testvériségben, merthogy tudomásom szerint ők az egyetlenek, akik országgal-világgal megosztott mottójukban szerepeltetik az egészség szót. A gyümölcs pedig egészséges, nem? Tehát véssük mi is szívünkbe, lelkünkbe és eszünkbe: Te mauri, te raoi ao te tabomoa (Egészség, béke és jólét)!Valamikor március elején dobódott piacra a Borsodi Meggy Ale, de hogy mi a búbánatos francnak, az maradjon egészen nyugodtan megválaszolatlan kérdés. A szexuálpszichológia egészen biztosan ismer és leír olyan kórképet, amikor valaki nemi izgalmat és gerjedelmet tud produkálni egy újabb meggyes tákolmánytól, egy kezelhető merevedéssel ideig-óráig még szórakoztató is lehet kipiszkálni a magot a gyümölcsből, de aki más úton-módon próbál boldogulni, annak ez csak ama bizonyos róka hatszázhuszonnyolcadik lehúzott és lehányt bőre. Zamatos, mélyvörös, fanyar és kiegyensúlyozott. Naná, of course és natürlich.A meggyes szomorúsággal egy időben a fogyasztókra szabadított Borsodi Gyömbér Ale már jóval izgalmasabb megoldások lehetőségét hurcolássza magában, más kérdés, hogy ezek az izgalmak az ő esetében is váratnak még magukra. A gyömbér csípős, fűszeres keserűsége elég megosztó tud lenni még a kihegyezett ízlelőbimbókkal rendelkezők táborában is, ezért ebben a széles tömegeknek készült sörszerűségben áthidaló megoldásokat kellett alkalmazni. A felhasznált narancs- és citromlé, no meg a dobozonkénti fél szőröstenyérnyi cukor viszont pont a lényegét tompítja és veszi el a dolognak. Az ízvilága mindenesetre jóval kellemesebb, mint szerencsétlen és nyomorult társának, ezért alkalmasint, mondjuk másfél doboz/év sebességgel nyugodtan fogyasztható, s közben félhangosan motyogjuk a bajszunk alatt, hogy negyvenfölötti kanadadrájosok: szevasztok!Kevésbé klasszis szerencsejátékosként a bőcsiek az eddig ismertetett húsz és feles sz@rcunamira is mertek lapot húzni, az édibédi trió harmadik tagja a Borsodi Tropical Ale névre hallgat, s annyit érdemes tudni róla, hogy halvány macskahúgy szaga van, valószínűleg a benne elhelyezett 0,1%-nyi guanó miatt. Ja, nem. Guava. Akad itt maracuja is, aminek másik neve passiógyümölcs, a passio pedig szenvedést jelent, így meg is érkeztünk oda, ahová a gyártó el akart minket kalauzolni. Ezért hát gyorsan keressünk egy üres ereklyetartót – nem a Tamamushi no zushi-ra (玉虫厨子) gondolok -, oszt’ zárjuk el mindhármat jól, a kulcsot pedig gondosan hagyjuk el valahol.

Svijany Kníže

Olyan jól megy a sorunk, hogy ismét Svijany lehet az úti cél, habár az is előfordulhat, hogy egyszerűen megérdemeljük. A városról és a főzdéről az eddig végigcsámcsogott négy sör apropóján már sok mindent megtudtunk a vírustűrő komlóktól kezdve a bronzhattyúkon át a březinai tavakba történt kollektív fulladásos halálig. Említettük az errefelé regnáló nagynevű famíliákat is, ma esti sörünk mellé Jáchym Ondřej Šlik rövid történetét tálaljuk, melynek végére Jáchym is kurtább lesz egy fejhosszal. A sztori az 1618-as prágai defenesztrációtól startol, ennek mindenki ügyesen utánanéz a neten, nekünk most bőven elég annyi, hogy levonhatjuk a tanulságot, miszerint az élet akkor sem volt habostorta. Két év múlva a fehérhegyi csatában feszültek egymásnak a felek, egyik oldalon a cseh protestánsok némi magyar támogatással, a másikon a Katolikus Liga a Német-római Birodalommal. Nem hangzik jól, ugye, már ami a cseheket illeti? Bizony ki is feküdtek szűk egy óra alatt, pedig a számbeli fölény náluk volt (ha már számok: a halottak/sebesültek táblázat 4000 kontra 700-at mutat). A győztes II. Ferdinánd elzavarta a protestánsokat, felszámolta a cseh rendek jogait, s a nemesek közül huszonnégyet rövid időn belül jégre is tett az Óvárosi kivégzés (Staroměstská exekuce) nevű rendezvény keretein belül. A hóhér a mi Jáchymunkkal melegített be, levágta a fejét, majd utána a jobb kezét, s ezzel több olyan társánál is jobban (ééérted) járt, mint akiknél fordított volt a sorrend. Tán a legrosszabbul Ján Jesenský jött ki a dologból (az értelmiség akkortájt is jó érzékkel húzta mindig a rövidebbet), akit Pro vindiciis contra tyrannos című pamfletjéért nyelvkivágással, lefejezéssel, és négy, nagyjából egyforma darabra történő elosztással jutalmaztak. A vidám matiné abszolút győztese Mikuláš Diviš városi tisztviselő volt, akit nyelvénél fogva egy órácskára az egyik akasztófához szögeltek, s lássuk be, ezt azért fél lábon is ki lehet bírni. Ráadásul neki megmaradt mind a kettő, a feljegyzések szerint pedig a szerencsés flótás néhány év múlva újra tudott beszélni is. Van, akiknek mindig minden bejön az életben. A 13-as Ballinggal bíró Kníže (herceg) segedelmével rajtuk merengünk hát egy kicsit, miközben a pohárból áradó malátás-komlós, picit édeskés aromákat szimatoljuk. A korty masszív, telt, erőteljes. A maláták kellemesen kekszesek, a komlózás nagyon határozott, klasszikusan csehes, vidáman virágos. A vége hosszan fut, jólesően keserű, kellő mértékben száraz. Aprócska ünnep, mindenkinek járó szusszanásnyi pihenő a hét közepén. Mazochistább beállítottságúaknak külön kérésre Richi PD kollégával szívesen kifejtjük, miért zseniális szójáték a Kníže és a Kněžna páros csomagolásának reklámszövege, a “Řízni si Kněžnu”. De tényleg csak a legmegátalkodottabbaknak.